„Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.”
Radnóti Miklós Szeptember című versével búcsúztatjuk az elmúlt hónapot és a későre nyúlt nyarunkat. Az ősz beköszönte alkalmából pedig újabb hóvégi összefoglalóval igyekszünk kedvet csinálni az olvasáshoz: szeptember során írtunk restaurált klasszikusokról és tánccal elmesélt disztopikus sci-firől, bevándorló odüsszeiáról és az Új Római Birodalom bukásáról, gombfociról (ami több mint egy játék) és Kádár-kockáról (ami több mint egy ház), kontemplációról és lázadásról, Albatrosz-krimikről és részvételi színházról, tanárképzésről és a tenger mormolásáról, de szóba kerültek cikkeinkben a szombatosok és a humanoid robotok éppúgy, mint például Ariadné, Hamlet, Ciceró, Márai, Patrick Duffy vagy Wim Wenders. Fogadják visszatekintésünket szeretettel:
Filmes interjúsorozatunkban Várkonyi Zsolt Beleznai Márkkal a Felfáztam című rövidfilmről és a független filmesek jövőjéről, Szimler Bálinttal a Fekete pont című filmről, Vékes Csabával a Lepattanó című filmről, Kristóf Györggyel, a Zenit című filmről, Ráduly Györggyel pedig a Budapesti Klasszikus Film Maratonról beszélgetett.
Paál Boglárka az It Ends with Us – Velünk véget ér című filmről, Lubianker Dávid a Megalopolisz és az Én vagyok a kapitány című filmekről, Takács Mátyás a Lepattanó című filmről írt kritikát. Oproiu Nicolette az aszkézisről és a kontemplációról gondolkodott el Wim Wenders Tökéletes napok című moziját megidéző esszéjében.
Csernák Zsuzsa a Budaörsi Latinovits Színház h.ml.t című előadásáról, Rosznáky Emma pedig Az igazság gyertyái című előadásról írt színikritikát, ami a Városmajori Színházi Szemlén elnyerte a közönségdíjat és a legjobb női főszereplőnek járó díjat, a Színikritikusok díját pedig három kategóriában is megkapta, a legjobb előadás, a legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg, valamint a legjobb női főszereplő elismeréseként.
Péter Zoltán Fischer Iván és a Fesztiválzenekar Strauss: Ariadné Naxoszban című előadásáról küldött beszámolót. Vermes Nikolett Neudold Júliával beszélgetett a Klara és a Nap című részvételi színházi darabról, ami a Színikritikusok díja gyerek- és ifjúsági előadások kategóriájának nyertese volt 2024-ben.
Irodalmi rovatunkban Cserháti Éva Az Albatrosz-rejtély című kötetéről Z. Kovács Zoltán, Márai Ilona naplójáról Thimár Attila írt recenziót.
Kortársai vagyunk egymásnak – olvassanak minket októberben is!
Szilasi László kisregényével nyitjuk az őszt. Az olvasók találkozhatnak még többek között Ács Margit regényrészletével, Jász Attila verseivel, a filológia iránt érdeklődők Tompa Mihály levelezésébe pillanthatnak be, és az Ambrus Zoltán-sorozat utolsó része is ebben a számban található.
Lehet szeretni őket vagy bosszankodni rajtuk, de mindannyiunk közös élményei közé tartoznak az úgynevezett földszintes kockaházak, amelyek nemcsak az ország valamennyi településén, de a képzőművészetben is feltűnnek. Podcastunkban erről beszélget Hanka Nóra művészettörténésszel Thimár Attila.
Az oktatás színvonala nagymértékben a tanár személyén múlik, az ő felkészültsége pedig a tanárképzésen. Leegyszerűsítve ez a képlet. Viszont kérdés, hányan választják még ezt a hivatást, és hányan maradnak a pályán. A KO Közös nevezőben ismét Fábián László középiskolai vezetőtanár a vendégünk.
Idén ünnepli 75. születésnapját Tóth László költő, író, műfordító, kiadóvezető és irodalomtörténész, a 2015. év Kortárs-díjasa. Cikkünkben a KO szerkesztőinek köszöntőjét olvashatják, megidézve az elmúlt évtizedek során a Kortársban tőle megjelent, valamint az ő műveiről is szóló írásokat.
Ha biztosan kézhez szeretné kapni a Kortárs új lapszámait, fizessen elő a folyóiratra a Magyar Posta oldalán:
https://eshop.posta.hu/storefront/hirlapok/m-veszet-es-kultura/kortars/prodB049926.html